Szöveg 2.
Kovács úr minden szombaton be szokott menni a városba vásárolni. Múlt szombaton is ott járt. Általában meg szokott inni egy felest a barátaival a kocsmában. A múlt héten négy vagy öt felest ivott. Kocsma után mindig be szokott menni a piacra is, és bevásárol a feleségének. Így tett az előző szombaton is. Mindig gyalog szokott hazamenni. Hogy hogy nem, a múlt szombaton taxival ment haza. A felesége már mérgesen várta az ajtóban.
-
Béla, te vagy az?
-
Igen, drágám. Megjöttem.
-
Jól láttam, taxival jöttél haza?
-
Igen, drágám, nagyon nehezek voltak a csomagok.
-
És mindent megvettél?
-
Igen, drágám, majdnem mindent.
-
Hogyhogy majdnem mindent?
-
Hát tudod, benéztem a henteshez… de nem volt semmi szép csirke.
-
Nem volt csirke?
-
Nem, drágám, úgyhogy marhahúst vettem.
-
És voltál a péknél?
-
Igen, drágám.. de nem kaptam kenyeret.
-
Nem hoztál kenyeret?
-
Sajnos, nem, drágám. De vettem néhány zsömlét.
-
És hány darabot hoztál?
-
Hát… nem emlékszem pontosan…
-
Béla!?
-
Igen, drágám?
-
Béla, mennyit ittál?
-
Hát, csak amennyit szoktam…