Miért lettem párkapcsolati coach, házassági tanácsadó, "face to face" tréner?

 

Alapvetően romantikus alkat vagyok. Ezért is volt számomra egyértelmű már gyerekként, hogy majd amikor felnövök csakis boldog és harmonikus párkapcsolatban szeretnék élni. Így is vágtam bele az első házasságomba, nagy szeretettel, boldogsággal, várakozással, vágyakozással.

 

A családom eléggé kiterjedt méretű. Az egyik unokabátyám az édesapámmal kart-karba öltve alapos családfakutatásba fogott, amelynek eredményeként az is bebizonyosodott, hogy a felmenőim között igen-igen ritka számba ment a válás. A legjobb példám és példaképeim a nagyszüleim, akik hosszú, boldog párkapcsolatban éltek, aminek az utolsó 20 évét magam is láthattam. Együtt voltak jóban és rosszban, egészségben és betegségben is. Több, mint 60 évet éltek házasságban, én pedig nagyon sokat voltam náluk, velük, és ők nagyon sokat beszélgettek velem. Amikor egymásról beszéltek csillogott a szemük. Mindig kedvesen, szeretettel és melegséggel a hangjukban szóltak egymáshoz. Még ennyi év után is. Persze az ő házasságukat is megtépázta az élet, erről is hallottam tőlük, hiszen nincsen tökéletes párkapcsolat, mert senkié sem az! De mindig meg tudták beszélni a gondjukat, ami egy jó házasság alapja. Így maguk mögött tudták hagyni azt. És ez a lényeg!

 

Amikor szembesültem azzal, hogy a házasságom nem úgy alakult, ahogy én elképzeltem és különböző problémák ütötték fel a fejüket, mi nem tudtuk megbeszélni, így az lett a vége, hogy elváltunk. Akkoriban nem is gondoltam arra, hogy külső segítséget kérjünk, egyszerűbbnek gondoltam elválni. Hiába volt előttem a jó példa.

​

Ahogy telt az idő, eltökélten vágytam arra, hogy a kudarcom ellenére mégis csak legyen egy igazán jó párkapcsolatom. Megfogalmazódtak bennem azok az értékek, amelyek a jövőbeni párkapcsolatomat szerettem volna, ha jellemzik. Különböző önfejlesztő és önismereti módszerek segítségével dolgoztam magamon. És változtam.

​

A romantikus énem persze nem hagyott nyugodni. Figyelni kezdtem a látószögemben élőket, hogy nekik milyen a párkapcsolatuk, hogyan élnek együtt, milyen gondokkal, problémákkal kerülnek szembe és azt hogyan kezelik. Kívülről sokkal egyértelműbben látszott, a kapcsolatok milyensége, hibái, szépségei. Gyűjtöttem a tapasztalatokat. Számos párkapcsolat volt a fókuszomban, amelyeket elemezgettem magamban, hogy tanulhassak belőlük, de közben arra is vigyáznom kellett, hogy ne szóljak bele az életükbe. De a késztetés bennem volt, hogy SEGÍTSEK.

​

Mert az élet gyönyörű, és, ha boldog a párkapcsolat, akkor a házastársak egymást kiegészítve, egymás életét könnyítve tudják megélni a mindennapokat, ezáltal szeretve érezvén magukat, és máris van BOLDOGSÁG. 

​

Sok kitérő után végül is rátaláltam a nekem való hivatásra, ami a coaching. Az ehhez szükséges képzést a Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézetben végeztem el. Az itt megszerzett tudással a hátam mögött törekszem arra, hogy a lehetőségekhez képest minél több párnak segíthessek visszatalálni egymáshoz, egymás felé, a boldogságuk felé . Szép feladatnak és egyben kihívásnak is élem meg.

 

Azóta jómagam is már sok szép éve egy boldog, melegséggel, meghittséggel, szeretettel teli párkapcsolatban élek.