A magyar nyelv
Majdnem mindenki hallhatta már a megállapítást, hogy a magyar nagyon nehéz nyelv. Hát igen, ezzel egyrészt egyet kell értenünk: a magyar nem hasonlít egyetlen másik nyelvre sem (mint például a német és a holland hasonlítanak egymáshoz), és egészen másfajta logikája van. Másrészt viszont azok közé a nyelvek közé tartozik, amelyekkel az embernek a tanulás kezdetén van nehézsége, de később, amikor már jobban hozzászokik a nyelvhez, az egyre könnyebben és könnyebben tanulhatóvá válik. Kezdetben meg kell barátkozni egy-két furcsasággal, s azután az egész már nem is tűnik olyan nehéznek.
A magyar a Magyar Köztársaság hivatalos nyelve. Az ország határain belül kb. 10 millió ember anyanyelve, ehhez jön még kb. 4-5 millió a határok mentén (a korábbi Magyar Királyság területén), s a világ majdnem minden táján elszórva, ahol a korábbi emigránsok élnek (pl. Kanadában és az Egyesült Államokban). A magyar a világ 3000 nyelve közül az ötvenedik legnagyobb, Európában pedig a tizenharmadik.
A nyelv eredete
Néhány száz évvel ezelőtt mindenki azt hitte, a magyar rokontalan nyelv. Az eléggé egyértelmű volt ugyanis, hogy semmiféle szálak nem fűzik azokhoz a nyelvekhez, amelyekkel Magyarország körbe volt véve, mint a német és a különböző szláv nyelvek. Ez a nyelvészet fájó pontja is volt mindaddig, amíg az 1700-as évek végen a nyelvtudósok nem kezdtek el olyan – először igen kicsi – nyelveket felfedezni, amelyek valamiféle hasonlóságot mutattak a magyarral. Először egy csillagász (Sajnovics János) volt az, aki Lappföldön járva arra figyelt fel, hogy az ottani emberek nyelve (a lapp) nagyon emlékeztet a magyarra. Később kiderült, hogy még több, leginkább Oroszország és Szibéria területén beszélt nyelv is mutat valamiféle rokonságot a magyarral.
Manapság – több mint 200 éves nyelvtörténeti kutatás ismeretében – biztosan tudjuk, hogy a magyar a finnugor nyelvek közé tartozik. A germán, szláv és latin nyelvekkel pedig semmiféle rokonságban nem áll. A finnugor nyelvcsalád legnagyobb nyelvei a finn (4,5 millió anyanyelvi beszélő), az észt (1 millió), a mordvin (1,3 millió), a lapp (31000 ember). A magyar a nyelvcsalád legnagyobb tagja (15 millió anyanyelvi beszélő).
A finnugor nyelvcsalád története 4000 évvel Krisztus előttre megy vissza. Akkoriban a finnugorok Nyugat-Szibériában élhettek. Kr. e. 2000 körül ezek az emberek lassan eltávolodtak eredeti otthonuktól (az őshazától): a finn törzsek északnyugat, az ugorok nyugat felé mozogtak. Ilymódon a nyelvük is eltávolodott egymástól, létrejöttek a finn és az ugor nyelvek. Napjainkban az egyedüli szintén ugor, s így a magyarral a legközelebbi rokonságban álló nyelvek a Szibériában beszélt vogul és osztyák.
A magyar Kr. e. 500 táján, azaz 2500 évvel ezelőtt vált önálló nyelvvé. Azóta nyelvrokonaitól annyira másképpen fejlődött, és ma már annyira különbözik tőlük, hogy a magyar anyanyelvűek képtelenek megérteni bármelyik rokon nyelvet is.
A mai magyar szókészlet alapja a finnugor időszakba vezet vissza, vagyis nagyon-nagyon régi. Olyan szavakat tartalmaz, amelyek alapvető emberi cselekvéseket fejeznek ki (van, él, hal, eszik, iszik, alszik, mond), vagy a testrészeket nevezik meg (kéz, láb, fej), vagy rokonsági viszonyt jeleznek (anya, fiú, nő), s sok egyéb más.
Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a magyart nem könnyű tanulni. Ugyanis míg az indoeurópai nyelvekben egy-egy szó elég könnyen azonosítható, mint pl. az angol restaurant, ami franciául restaurant, olaszul ristorante, németül Restaurant, spanyolul restaurante, addig soha senki nem találná ki, hogy ugyanez magyarul étterem.
A legismertebb magyar eredetű szó az angol nyelvben a coach, ez a magyar Kocs községből ered, ahol az első (lovas) kocsikat készítették. Szintén magyar eredetű, több nyelvben is elterjedt szó még a shako (csákó), a goulash (gulyás) és a paprika.
