Nyelvtani összefoglaló
Nyelvtani rendszer
Alapjában véve maga a nyelvi rendszer nem sok segítséget nyújt a kezdő nyelvtanulónak. Ez ugyanis teljesen különbözik az indoeurópai nyelvektől (mint pl. az angol, a német, a francia, a spanyol, az olasz, stb.), mert a magyar egy „ragasztó” (agglutináló) nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz a mondatba kerüléskor egy extra végződést „ragasztunk” ahelyett, hogy elöljárószót (prepozíciót) használnánk: az asztalon ’on the table’. Ebből adódóan néha aztán nehéz megtalálni az egyes szavak tövét (a szótári szót). Bár azt is megemlíthetjük, hogy ez azért nem mindenkinek lehet furcsa, például akkor, ha az illető véletlenül tanult latinul.
Szóelemek
Igék
Szókészlet
Hangrendszer
Ahogy azt már korábban említettük, a magyar szókészlet alapja elég régi. Ezért aztán az alapvető szavak többsége más nyelvek szavai alapján egyáltalán nem ismerhető fel.
Másrészt nagy segítség, hogy a szókészlet több ezer nemzetközi szót tartalmaz, különösen a tudományos nyelvben. Ez egy érdekes dolgot eredményez: amikor valaki mindennapi témákról akar beszélni, akkor az alapszavakat kell használnia, s azok nehezen megjegyezhetőek. De amint a kommunikációs szintje a mindennapi szituációkon túlnő, s mélyebb témákról akar beszélni, hirtelen nagyon sok nagyon könnyű szót tud használni: ezek idegen nyelvi átvételek, latin, angol vagy más eredetűek. (A leginkább nyilvánvalóak a telekommunikáció vagy az információtechnológia modern, új szavai. Ilyenek pl. tévé, rádió, telekommunikáció, szoftver, fájl.) Érdemes ezeket a szavakat összegyűjteni, s bátran használni!
Még néhány példa: maximális, minimális, normális, globális, totális, opcionális, komplikált, logikus, riporter, kondíció, tradíció, demonstráció, definíció, koncentráció, mutáció, operáció, porció, szituáció, káosz, kommunikál, kommentál, diktál, gesztikulál, renovál, programoz.
A magyar beszédhangok egyrészt nehezek, ugyanakkor viszont a hangrendszer és az írást tekintve sok könnyebbséget is találunk más nyelvekhez viszonyítva. Ami könnyebb:
Mindent pontosan úgy kell kiejteni, ahogyan az írva van (a magyar fonetikus írásrendszerrel rendelkezik).
Nincsenek diftongusok (két magánhangzó, amely egy szótaghoz tartozik).
Nincsenek olyan hangok, amelyeket néha rövidebben, vagy egyáltalán nem ejtünk.
A hanglejtés mindig ereszkedő (kivéve a kérdéseket).
A szóhangsúly mindig a szó első szótagjára esik.
Ami nehezebb:
Van néhány olyan hang, amely a legtöbb indoeurópai nyelvből hiányzik.
Az ‘a’ hang kiejtése majdnem minden anyanyelvűnek gondot okoz. (A svédeknek, hollandoknak többnyire nem.)
A magyarban lehetséges rövid magánhangzót ejteni hangsúlyos szótagban, ill. hosszú magánhangzót ejteni hangsúlytalan szótagban.
A magánhangzók két csoportra oszlanak: magasakra és mélyekre. Egy szóban legtöbbször csak az egyik csoport hangjai találhatóak. (Ezt hívjuk magánhangzó-harmóniának.)
A toldalékok előtt legtöbbször kötőhangzó található, így majdnem mindegyik toldaléknak legalább két formája van (egy magas és egy mély).
Csak egyetlen egy múlt idő létezik.
Csak egy jelen idő van.
A jövő időt nem használjuk gyakran. Helyette időt jelölő szavakkal (majd, holnap) jelezhetjük, hogy a mondat a jövőre utal.
Nincsen passzív igeragozás.
De:
Van viszont egy nagyon furcsa ragozás a magyarban, ami más nyelvekben nem fordul elő. Ez a határozott ragozás. Igen kiterjedt használata van.
A magyarban nincsenek nemek. Ugyancsak nincsen a személyes névmásnak külön férfi és női alakja, erre egyetlen szót használunk (ő).
A névelőknek sincsenek nemtől függő alakjaik.
Számok után minden főnév egyes számban áll. Emiatt a többes számot sokszor nem is kell használni (két ház).
De:
A magyar egy „ragasztó” nyelv, így a szavak elég hosszúak lehetnek. Egy szóhoz ugyanis több mint egy toldalékot is csatolhatunk: pl. ház|as|ság|á|val.
