Hollandiában nehéz éhezni. A helyi fogások kiadósak és tartalmasak, emellett azonban végigkóstolhatjátok a volt gyarmatok finomságait is.

​

A holland konyha sokáig egyet jelentett a tömérdek burgonyával, a káposztával, kenyérrel, sajttal, heringgel és endíviasalátával. Az egyhangúságot csak nagy néha enyhítették a kolbászfélék. Elég átpillantani a holland csendéletek roskadozó tálalóira, hogy lássuk, a hollandok elődei sem nyeltek éhkoppot. A régi mesterek képein többnyire népes család üli körül a vacsoraasztalt, csak Van Gogh Krumplievői előtt áll szerény étek.

Lévén, hogy a hollandok nem szívesen járnak el holland vendéglőkbe, a turistának is vadásznia kell a holland ételkülönlegességekre. Ennek ellenére a fővárosban akad olyan hely, ahol hagyományos helyi ételek is kaphatók. Ilyen a hutspot met klapstuk (húsból, sárgarépából és burgonyából kevert egyveleg), a stamppot van zurkool en worst (tört burgonyával és kolbásszal elkevert savanyú káposzta), valamint a bruine bonen (barna bableves). A híres d’Vijff Vlieghen változatos étlapja az „új holland konyhára” épül. A hagyományos recepteket az évszaknak megfelelő, helyben termesztett, friss hozzávalókból készítik el, csupán a zsírtartalmuk kisebb.

​

Holland éttermek

​

Hollandiában igazán jól megy sora az ínyenceknek. Amszterdamban és a nagyvárosokban szinte valamennyi nemzetiségi konyhát végigkóstolhatják, a vietnamitól az etiópig. Amiként a holland felfedezők a maguk idejében a világ minden tájáról hazahozott fűszerekkel gazdagították a holland konyhát, úgy napjaink ötletes séfjei is kitesznek magukért, s a keleti és nyugati ízek összeolvasztásával eredeti, „fúziós” fogásokat tesznek le a vendég asztalára. A kisvárosokban nem ilyen bőséges a választék, itt a helyi palacsintázó, a mindenütt feltalálható pizzéria, kínai vagy indonéz étterem az, amivel a turistának meg kell elégednie. A suriname-i konyha – volt gyarmat ez Dél-Amerikában – a kreol és indián ízek keverékével szolgál, tüzes curryvel, cipóval, borsólevessel, meg a pommal, egy édesburgonya-fajtával. Ugyanakkor semmiképp ne hagyjátok ki a kiadós holland fogásokat sem, amelyek különösen télen biztosítják a szükséges kalóriákat.

​

A kemény telek, a hajón, gyalogszerrel vagy korcsolyán megtett utak zsírban és szénhidrátban gazdag, tápláló étkeket honosítottak meg. A legismertebb téli eledel, amely máig közkedvelt az idősebb nemzedék körében, a boerenkool-stamppot met worst (tört burgonyával elkevert töltött káposzta, amelyhez rookworstot, füstölt kolbászt esznek). Egy holland mondás szerint a boerenkool (parasztkáposzta, azaz a kale) akkor a legjobb, ha az első fagy érkezése után szedik le a földekről.

A fiatalok persze itt is a McDonald’sokban rontják a levegőt és a gyomrukat. A holland konyha különlegességei közé tartoznak még a sonkával és főtt tojással felszolgált spárga (májusban és júniusban), a füstölt angolna, a különböző tejszínes felfújtak, palacsinták, végül, de nem utolsósorban pedig a híres hering, a „szegények osztrigája”. A heringet fogyasztják szendvicsfeltétként, nyersen vagy sózva, sok-sok felkarikázott vagy felaprított hagymával. Vagy a farkánál fogva emelik le a tálból, vagy kistányérból csipegetik villával. A heringstandok hozzátartoznak a holland utcaképhez, legfőképp májusban, amikor mindenki kiéhezett a zsenge nieuwe (vagy groene) haringra, az évszak első fiatal heringjére. Mások jobban kedvelik a broodje haringot, a vagdalt heringdarabokkal töltött zsemlét vagy egyszerűen apróra vágott heringet. Bármelyik fajtát is választják, a hagyma mindenhez kötelező. Aki más halfajt is ki szeretne próbálni, annak elárulom, hogy a standok füstölt lazacot, füstölt angolnát, továbbá ízletes rákféleségeket is árulnak, többek között a holland garnélát.